Történelem

A község történetéből

Lakszakállas több mint 1250 lakosú csallóközi község. A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás határán, a pozsony-komáromi főút mentén fekszik, a járási székhelytől,  Komáromtól 29 km-re északnyugatra. Két faluból keletkezett.

Az egyiket, Lakot 1332-ben Laak néven említik. Zemuv fia Miklós birtoka volt, de ő az itteni vagyonát nemsokára eladta. A falu 1385-től a Laky család tulajdonába tartozott.
Mivel nemzetségi birtokuk lett, erről kapta a család a nevét. Ebben az időben Laky Mihály és fia voltak a tulajdonosok. A Lakyak voltak a település földesurai a 18.századig. 1428-ban a községet Lak a.n. Zalakus néven említik. A török háborúk idején más családok is birtokolták a falut, noha az ebben az időben elpusztult. 1613-ban Laky János az udvartelkének egyharmadát életfogytig tartó használatba adja Nagy Györgynek, és 1642-ben a Laky-örökösök a laki és a vösztői birtok egy részét hasonlóért cserélik el Pozsony megyében. A 18.század elején a Lakyak még mindig földesurai a községnek, de mellettük már fontos szerepet visz a Nagy család is. 1773-ban a község Nemes Lak majd csak Lak néven szerepel. Később a falun több nemesi család ( Pázmán, Csepy, Szűcs, Farkas, Barthalos, Csiba, Bajcsy, Nagy, Halászy ) osztozik.

A másik települést, Túriszakállast mint egykor önálló községet 1268-ban említi IV. Béla oklevele a komáromi vár birtokaként - vándorföldjeként, a Szent Mihály tiszteletére felszentelt templomos Zakalusként. Később a falu a következő neveken fordul elő: Egyházaszakalus, Felseuzakalus ( 1381 ), Felsew Zakalus ( 1402 ). 1460-ban Egyházas-Szakálos néven szerepel. Később a Thúry családról kapott nevet. Ennek ugyanis egyik ága Hont vármegyéből Komárom megyébe költözött a 16.század elején, és ebben a községben telepedett le. Adományként kapta itt a birtokot. Thúry István magvaszakadtával 1631-ben a falut Püspöky Jakab kapta meg nádori adományként. Később az Amade család szerezte meg, amelynek Bősön volt a lakhelye. A 18.század elején Amade Péter tulajdonába tartozott, utána fia, Tádé örökölte. A 18. és a 19.század fordulóján az Amadék ezt a birtokot a Ghyczy családnak adták bérbe. Később Ghyczy József ezt a kastéllyal együtt megvette, így a község a Ghyczy nemzetség egyik ágának családi fészke lett. A 19.század közepén a falu a Thúriszakálas, később a Túriszakállas nevet viseli. A 20.század elején a birtokot a kastéllyal együtt dr. Nagy Vilmos veszi meg a Ghyczyektől. 1940-ben Túriszakállast egyesítik Lakkal Lakszakállas néven. Ebben az egyesített községben a legnagyobb birtokosok a következők voltak: dr. Nagy Vilmos, Bajcsy Zsigmond, Molnár János, Csepy Zsigmond, Csepy György.

Lakszakállas határában valamikor volt egy Vösztő ( Vöste ), Vöstűi nevű puszta, amelyet 1541-ben a község egyik településeként említenek. A Vösthe család tulajdonába tartozott. 1581-ben ennek a birtoknak Zsigmondics Péter és Gáspár, Nagy István és Maizin György lettek a tulajdonosai, akik megkapták Aranyosy György, Nemes János és Vösthe Mátyás birtokrészét. Később, a 19.században e puszta Nemesócsa nyilvántartásába került. Madérét Lakszakállas része, a községtől 9 km-re észak-nyugatra fekszik. Egykor két részből, Alsó- és Felsőmadérétből állt ez a település. Alsómadéréten az 1965-ös árvíz után lebontották az utolsó épületet is. Felsőmadérét még lakott település.


Lakszakállas lakossága számának alakulása:

Év Lak Turiszakállas Lakszakállas
       
1869 730 248  
1880 719 349  
1890 696 326  
1900 750 342  
1910 782 398  
1930 887 412  
       
1940     1305
1948     1322
1961     1519
1970     1473
1980     1421
1991     1277


A TERMÉSZETI KÖRNYEZET

A község határát erdőirtás által kialakított síkság képezi, régi folyóágakkal, folyó melléki töltésekkel, vízelvezető csatornákkal. A határban folyófenékszerű, rétségi és helyenként sós talaj található.


MŰEMLÉKEK

A református templom elődje valószínűleg a IV. Béla 1268-as oklevelében említett, Szent Mihályról elnevezett román stílusú templom volt. A mai épületet a 14.században emelték, s később toldották hozzá a szentélyt. A 15.században átalakították késő gótikus stílusban. A török háborúk idején erősen megrongálódott. Ebben az időben a lakosság is sokat szenvedett, ezért a templom köré védőfalat emeltek, amely a temető kerítéséül is szolgált. A török hadjárat után mindkét romba döntött faluba főként reformátusokat telepítettek be, nem csoda hát, hogy a lerombolt templomot is ezek a hívek kapták. Az épületet visszaállították eredeti formájába, és nemsokára istentiszteletet tartottak benne. A templom ebben az állapotában őrződött meg egészen 1936-ig. Tetőből kinyúló tornyocskája és csúcsos főhomlokzata volt. A templomhajó déli falához egy kis előcsarnokot építettek barokkos homlokzattal. 1936-ban az állami műemlékvédő hivatal felügyelete alatt restaurálták a templomot. Eltávolították a tetőbe beépített kis tornyot, lebontották az előcsarnokot, kicserélték a belső berendezést, és a hajó belső falának nyugati oldalán hatalmas betonkarzatot építettek. Az ablakokat a szentély legjobb állapotban levő gótikus ablakának mintéjéra állították vissza. A legnagyobb változtatást a magas torony építése okozta a komáromi Tóth cég kivitelezésében. A belső berendezés cseréjekor új padokat építettek be, az újabb szószéket máshová helyezték ( az eredeti a templomhajó déli falánál, a diadalívnél volt ), áthelyezték a márvány úrasztalát is. Mindezt az akkori lelkipásztor, Végh Kálmán kezdeményezésére végezték. Később már csak restaurálási munkálatokat hajtottak végre rajta. A templombelsőt 1960-ban újították fel, a homlokzatot 1982-ben. A templom tehát késő gótikus épület többszöri átalakítással. Egyhajós egyházi építmény a szentély háromszögű lezárásával és eredeti csillagboltozattal. A boltozat bordái plasztikus díszítésű homlokzaton nyugszanak.

Eredeti a diadalív és a gyönyörű késő gótikus díszítésű szentségház ( pastoforium ) is. Figyelemre méltók a hegyes ívű gótikus ablakok a lángnyelves kőrácsokkal. A hajót egyenes mennyezet fedi. A torony homlokzatát falsávkeretek és hangablakok tagozzák. A tornyot négy timpanon zárja, és magas, hegyes sátortető fedi. Az 1936-ban épített szószék - amelyet a szentély zárásánál helyeztek el - két lépcsősorral közelíthető meg. A márvány úrasztala régebbi, a rajta található felirat szerint Tóth Mihály és felesége, Pázmán Terézia szilasi lakosok ajándékozták az egyháznak 1863. október 12-én.

Tóth Dániel egykori lelkipásztor feljegyzése szerint a templomon végzett javítási munkák során 1825. május 16-án a következő feliratokat találták a templom belső falain:

  • EXC NDM HAMAR AD 1284
  • HIC FUIT PETRUS GAL SECY IN An. D 1411
  • HIC FUIT BENEDICTUS GALGOCY ANNO DO 145-
  • HIC FUIT IOH. FABRY 1584
  • HIC FUIT IACOBUS FARNADY IN ANNO 1590
  • IOHANNES ORBOCZY CAROLUS
  • HIC FUIT CASPARUS ŐRI IN ANNO 1628
  • STEPHANUS PÁZMÁNY ANNO DM 1676
  • BÜBANADARATO

Tóth Dániel még két olvashatatlan rövidítést is feljegyzett, egyik mellett ez az évszám volt: 1583. Kijelenti, hogy mindet kőelemet és téglafalazatot eredeti állapotában hagytak a szentségház kivételével, ahol a boltozaton, a mészréteg alól eredeti freskók színei ütöttek át. A régi faldíszítések a templom belsejében nem maradtak meg.
A toronyban két harang van. A templom reneszánsz megerősítése a 17.századból származik, s ellipszis alakú. Az egyszerű falnak a déli oldalán található a bejárati kapu. A védőfal a nyugati oldalon kb. 2 m-rel szélesebb volt, de a közút építése miatt 1956-ban a mai méretére keskenyítették. A templom mellett hat sírkő található, ezek egykori lelkipásztorok síremlékei, a legrégibb 1774-ből, a legkésőbbi 1958-ból való.

A templom a Komárom-vidéki templomok között több szempontból is kiemelkedő helyet foglal el. Az egyetlen, amelyet védőfal zár körül, az egyetlen gótikus stílusú az egyházi építmények között, az egyetlen a járásban, amelynek szentségháza és gótikus boltozata van. Ezért van különleges jelentősége Komárom környéke fejlődéstörténetének szempontjából. A Szent Kereszt Felmagasztalása nevet viselő római katolikus templom a református templom közvetlen szomszédságában éll. A katolikus vallás kisebb közösségének a 17.századtól kezdve nem volt a faluban temploma, így tagjai kénytelenek voltak a szomszédos falvakba járni istentiszteletre. Csak a 19.században építtetett Ghyczy Rafael egy kisebb templomot klasszicista stílusban. Ezt egy kis folyosó kötötte össze a kastéllyal, ahol a katolikus pap is lakott. A templomot többször átépítették, de a legutóbbi átalakítás radikálisan megváltoztatta a külsejét és belsejét. Megszüntették az egyenes zárású szentélyt az eredeti szegmensíves boltozattal, a bejárati kőportált, a főhomlokzatot tagozó sarokfalsávokat, az összekötő folyosót, valamint az eredeti templombelsőt. 1989 és 1993 között egy csaknem új famennyezetű templom épült. Csak a hegyes sátortetővel fedett eredeti torony maradt meg, továbbá a Ghyczyek síremlékei és a 19.század első feléből származó orgona a karzat könyökrészén. A templom főoromzatába van befalazva a kastélyba vezető egykori kapu boltíve, amely a 18.század második feléből ered, valamint Amade Tádénak és feleségének, Nyáry Angélának a címere. A toronyban két harang van, amelyet a komáromi Dosztál cég 1926-ban öntött. A templom belső berendezése korszerű, hiszen a régi oltárt is kicserélték. Az első misét 1994 őszén celebrálták benne.

A kastély a római katolikus templom szomszédságában áll, és a református templom mellett jelentős műemléke a községnek. Az eredetileg barokk stílusú épületet Amade Tádé bősi gróf építtette a 18.század második felében. Nyilván nem lakott e kastélyban, ez valószínűleg a birtok intézőinek lakhelye volt. Később az Amadék bérbe adták birtokuknak az itteni részét a Ghyczy családnak. Ghyczy József a földeket a kastéllyal együtt megvette. A kastélyt átépíttette a 19.század első felében klasszicista stílusban, így ez a Ghyczy család itteni ágának központi helye lett. A 20.század elején Ghyczy Terézia, Ordódy Pál felesége eladta a birtokot és a kastélyt dr. Nagy Vilmosnak, s az ő tulajdonában volt 1945-ig. Utána az épület különböző adminisztratív célokat szolgált. Ma bolt és a rendőrség körzeti osztálya van benne. A kastély melletti park  megszűnt.

A kastély hosszúkás földszintes épület, közepén emeletes kiugróval - rizalittal. A főhomlokzatot ma csak a falsávok és a hosszúkás ablakok tagozzák, ez utóbbiakat eredetileg ablak alatti párkánnyal ellátott falkeretek övezték. Az eredeti pilaszterek jón párkányzatot és gerendázatot tartottak, s az ablakok mellvédjein mértani ábrák voltak. A kastély területére egykor boltíves barokk stílusú kapun át lehetett belépni, e fölött Amade Tádénak és feleségének, Nyári Angélának a címere volt. A folyosót boltív fedi, a kastély belsejét teljesen átépítették. A régi református iskola a református templommal szemben épült 1896-ban. Földszintes épület oszlopos árkádfolyosóval, középütt kisebb kiugróval ( rizalittal ), amelyet háromszög alakú csúcs zár le. Az egyszerű épületet 1965-ben lebontották, s a helyén egészségügyi központot építettek.

A református parókia az egészségügyi központ szomszédságában áll. 1896-ban emelték L alaprajzú épületként. A főhomlokzata modern. Az udvari részén kis, oszlopos tornác és hátsó gazdasági épületrész van, amely eredeti állapotában megmaradt. Az új református iskola a parókia mellett áll egy kis díszkertben. A komáromi Tóth cég építette 1928-ban. Szép, földszintes, hosszúkás épület szecessziós főhomlokzattal. Még a közelmúltban is iskolai célokra használták, jelenleg üres. A római katolikus iskola 1900-ban épült az egykori túriszakállasi részen. Két osztályterem volt benne. 1968-ig iskolaként használták, utána ifjúsági klub lett, majd 1988 után boltot rendeztek be benne.

A II. világháborúban elesettek emlékműve a református és a katolikus templom között található. Fekete gránitkő táblába van bevésve az áldozatok neve. 1965-ben leplezték le. A vájatában valamikor tüzérségi lőszer utánzata volt, s az egész emlékművet lánckerítés vette körül.


 

 

 

A KÖZSÉG IPARÁRÓL

Az ipar fejlődése szorosan összefügg a Raab zsidó vállalkozócsalád nevével. Ez a család a 19.század második felében a község közepén telepet létesített, s részben itt dolgozták fel a mezőgazdasági termékeket. A szeszfőzde a telep utcai részén volt, s az épület elülső felében bolt működött. A szeszfőzde még 1920 előtt megszűnt, a helyére iskolát építettek, ezt később lakásokká alakították át.

1970 után ezt az épületet is lebontották, s a helyén autóbusz-megálló létesült. Az olajütő mechanikus berendezés volt növényi olajok sajtolására. Növények vagy növényi magvak zúzásával készítettek itt olajat. A mechanizmus lényeges elemei a vaspapucsokba foglalt fakalapácsok voltak, amelyekkel az anyagot zúzták, s az eredményt egy vályúban fogták fel. Az olajütő a Raab-telep hátsó részén állt. Az elavult berendezéssel működő létesítmény még 1920 előtt megszűnt, később az egész gazdasági telepnek ez lett a sorsa. Egyszerű földszintes épületek voltak itt, gazdasági és ipari célokra kialakítva.

 

 

 

A KÖZSÉG NEVES SZEMÉLYISÉGEI

A Ghyczy család tagjai régi magyar nemesi nemzetség sarjai voltak, amelynek az első ismert képviselőit már 1244-ben említik. A Veszprém megyei Gic község birtokosai voltak, erről a községről kapták a nevüket is. Az északibb részre a 15.században kerültek. A 17.században a család birtokot szerzett Komárom megye déli részén ( 1676, Nagyigmánd  ). Tagjai jelentős megyei ( főispáni és alispáni ) tisztségeket töltöttek be. A lakszakállasi római katolikus templom sírboltjában temették el a család több tagját.

Ghyczy József  ( 1755 - 1835 ) 1790-től 1806-ig Komárom megye II. alispánja. Többször volt követe az országgyűlésnek. Királyi tanácsos, azután az országbíró ítélőmestere, később a királyi hétszemélyes tábla ülnöke, végül Torontál megye főispánja. Felesége: Jeszenszky Terézia ( 1767-1834 ), lányuk: Ghyczy Jozefa ( 1799-1856 ).

Ghyczy Rafael ( 1790 - 1859 ) József fia, 1823-tól Komárom vármegye főjegyzője, 1832-től II. alispán, 1840-től  I. alispán, 1830-ban, 1832-ben és 1840-ben országgyűlési követ.

Kováts Péter ( 1770 - 1846 ) református lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbíró. 1803-ban helyezték Ógyalláról Lakra. 1811-ben Heténybe költözött. Kiváló tanító volt.

Kováts József ( 1807 - 1888 ) ismert pomológus, a község szülötte. Csaknem az egész életét Bátorkeszin töltötte. 1833-ban iktatták be a bátorkeszi református egyházközség lelkipásztorának, és ötven évig működött ott. Nem laboratóriumba zárkózó típusú tudós, hanem természetkedvelő ember volt. 1840-ben Bátorkeszin gyümölcsöst létesített, és lelkipásztori tevékenysége mellett megalapozta a pomológia tudományágát is, s ezzel hírnevet szerzett Komárom vármegyének. Kováts Péter fia volt.

Végh Kálmán ( 1895 - 1958 ) református lelkipásztor 1927-től haláláig működött Lakszakállason. Ő kezdeményezte a templom átépítését, korszerűsítését és toronnyal való kiegészítését. A kultúra terjesztője volt a községben és a környéken.